“Igen.”
“Sajnálod, mert fájt?”
Kinyitotta a száját.
Margaret várt.
“Vagy mert az apád törölte a pénzt?”
Daniel csendje válaszolt.
Margaret lehunyta a szemét.
Amikor újra kinyitotta, másképp nézett ki.
Nem dühös.
Kész.
“Menj vissza a feleségedhez.”
“Anya.”
“Szüksége van rád.”
“Te is.”
Margaret a legszomorúbb mosolyt villantotta rá, amit valaha láttam.
“Nem, Daniel.”
Szorosabban szorította a kezét a botjánál.
“Tíz perce szükségem volt rád.”
Aztán elment.
Követtem őt.
Majdnem elértük a kastélyt, amikor valaki a nevemet kiáltotta.
“Thomas.”
It was Mr.
Hollis.
Megfordultam.
Közeledett egy bőrmappával.
“Van egy probléma.”
Daniel még mindig elég közel volt ahhoz, hogy hallja.
“Milyen problémát?”
Mr.
Hollis közöttünk pillantott.
“A szállásblokk.”
Elhúztam a homlokmat.
“Mi van vele?”
“Huszonhat vendégszoba a kártyád alatt van biztosítva holnapig.”
Vanessa közelebb lépett.
Az arca megváltozott.
Ezek a szobák a családjának voltak.
A koszorúslányai.
Több barát.
Mr.
Hollis folytatta.
“Ha visszavonod a garanciát, a vendégeknek egyéni fizetési módokat kell megadniuk a recepción.”
Vanessa rám meredt.
“Nem tennéd.”
Megnéztem Margaret tönkrement ruháját.
Aztán vissza Vanessához.
“Nem.”
Egész este először tűnt megkönnyebbültnek.
“Nem büntetném meg a vendégeidet azért, amit tettél.”
Richard enyhén bólintott.
Vanessa kifújta a levegőt.
“De,” folytattam, “a te menyasszonyi lakosztályod más kérdés.”
Megkönnyebbülése eltűnt.
Daniel rám meredt.
Átadtam a szobakulcsot Mr.
Hollis.
“A feleségemmel külön fizettük ezt.”
Vanessa hangja elhalkult.
“Kidobsz minket?”
“Nem.”
Danielre néztem.
“Felnőttek vagytok.”
A kulcsot Mr.
Hollis keze.
“Fizethetsz a saját szobádat.”
ADMIN
Az ezen aláírás alatt közzétett tartalmat szerkesztőségi csapatunk készíti, amely eredeti tudósítások, kutatás és mesterséges intelligencia által támogatott vázlatok keverékére épül, minden cikket a megjelenés előtt áttekintik. A fókuszunk az, hogy világos, pontos és lebilincselő beszámoló nyújtsunk azokról a témákról, amelyek olvasóinkat a leginkább érdeklik.
