Kívánom, hogy az esküvőd pontosan olyan legyen, amilyennek megálmodtad. De nem veszek részt egy olyan eseményen, ahol a jelenlétem ára az, hogy megtagadjam a saját életemet és munkámat. Jó életet kívánok.
Ezután kikapcsoltam a készüléket, a táskám mélyére csúsztattam, és hátradőltem a bőrülésben. Amikor a hajtóművek felbőgtek, és a gép átszakította a Boston feletti szürke felhőréteget, úgy éreztem, egy mázsás kőtömb gördült le a mellkasomról. Hosszú idő óta először aludtam mélyen, álomtalanul, miközben a gép tízezer méter magasan szelte át a kontinenst.
Hat békés, zavartalan óra után landoltunk Honoluluban. A trópusi levegő melege és a csendes-óceáni szél sós illata azonnal megcsapta az arcomat, ahogy kiléptem a terminálra. Rendeltem egy jeges kávét a társalgóban, leültem a pálmafákra néző teraszra, és bekapcsoltam a telefonomat.
A kijelző másodpercek alatt megbolondult. A gép szinte forróvá vált a kezemben a beérkező adatok áradatától. Hangposta-értesítések, üzenetek, sürgető felugró ablakok tolongtak egymás hegyén-hátán.
Ötvenkilenc nem fogadott hívás.
Huszonhárom Emilytől. Tizenegy anyámtól. Kilenc apámtól. Négy Danieltől. A többi unokatestvérektől, a ceremóniamestertől és egy számról, amelyet a kontaktjaim között a rendezvényhelyszínként mentettem el: a Newport-i kastélyszálló rendezvényigazgatójától.
Először a menedzser hangpostaüzenetét hallgattam meg. A nő hangja feszült volt, a professzionális udvariasság mögött ott bujkált a növekvő pánik:
