Ám az előkerült pénzügyi és jogi dokumentumok önmagukban is kellően rémisztőek voltak.
Apám két értékes bérleményt birtokolt már jóval azelőtt, hogy feleségül vette volna Vanesszát. A házassági szerződésük, amelyet anno ügyvédi felügyelettel írtak alá, kristálytisztán fogalmazott: ezek az ingatlanok apám kizárólagos, különálló vagyonát képezték. A hivatalos nyilvántartások szerint mégis mindkét ingatlant átruházták arra a bizonyos LLC-re, amelyet Vanessa testvére irányított a háttérből.
Ahogy egyre mélyebbre ástak, a hazugságok úgy váltak egyre abszurdabbá. Az egyik birtoklevelet konkrétan apám halála utáni dátummal látták el. Egy másikat pedig látszólag pontosan három nappal a halála előtt írt alá – csakhogy a kórházi nyilvántartások és az orvosi feljegyzések megdönthetetlenül bizonyították, hogy apám abban az időpontban kómában feküdt, öntudatlanul, egy hirtelen szívleállást követően. Esélye sem volt tollat fogni a kezébe, nemhogy hivatalos iratokat hitelesíteni.
A sivatagi telek is hasonló, rejtélyes módon „cserélt gazdát”.
Vanessa, az ügyvédjén keresztül, agresszív védekezésbe kezdett. Azt állította, hogy apám még azelőtt jóváhagyta az összes tranzakciót, mielőtt kórházba került volna, és a dátumok közötti diszkrepanciát csupán a bürokratikus adminisztrációs késedelmek okozták. A nyomozók nem dőltek be a mesének; ahelyett, hogy készpénznek vették volna a magyarázatát, az összes érintett dokumentumot és aláírást azonnal továbbították a kriminalisztikai laboratóriumba, egy átfogó írásszakértői és digitális törvényszéki vizsgálatra.
