Nyugodt mozdulattal belenyúlt a kissé kinyúlt, fakó farmerja jobb zsebébe.
Marcus azonnal megfeszült, izmai ugrásra készen rándultak össze, mintha arra számítana, hogy a nő valamilyen fegyvert, kést vagy olcsó aprópénzt húz elő, hogy hozzávágja. Ehelyett Ariana egy sötét, kopott bőrű kártyatartót vett elő, majd mögüle előhúzott egy matt fekete készüléket. Az eszköz nem a divatos, csillogó fogyasztói okostelefonok sorából való volt; vastagabb, robusztus ház jellemezte, amely a védelmi minisztériumok által használt titkosított kommunikációs csatornákra volt hitelesítve.
Kétszer finoman megérintette a kijelzőt.
„Ugyan már, kit próbál hívni? A rendőrséget? Vagy a biztonsági szolgálatot?” Marcus hangosan felkacagott, teátrálisan körbenézve az eladókon, hogy elismerést zsaroljon ki a poénjáért. A két rangidős kolléga készségesen, szolgaian vele nevetett. „Kár pazarolni az előfizetéses perceit. Már a belépésekor megnyomtam a pult alatti diszkrét riasztót. Ha kilencven másodpercen belül nem hagyja el a privát területünket, a biztonsági őrök fogják kivezetni a karjánál fogva.”
„Nem a biztonságiakat hívom, Marcus,” mondta Ariana kimérten, miközben a füléhez emelte a készüléket.
A vonal mindössze egyetlen tompa búgást adott ki, majd a kihangosítóból felhangzott egy kristálytiszta, precíz, brit akcentusú hang.
„Ariana,” szólalt meg Julian Vance, a Blake Meridian Technologies pénzügyi vezérigazgató-helyettese. „Éppen a harmadik negyedéves nemzetközi logisztikai költségvetést auditálom. Rendkívüli vészhelyzet merült fel?”
„Julian,” szólt Ariana, miközben pillantása mozdulatlanul Marcus szemeibe fúródott. „Mekkora a fel nem osztott, azonnal mozgósítható készpénzállományunk ma reggel a scottsdale-i fedezeti számlánkon?”
Rövid hatásszünet következett. A vonal túloldaláról mechanikus billentyűzet gombjainak ritmikus kopogása szűrődött át a kihangosítón keresztül.
„Körülbelül kétszáznegyvenkétmillió dollár tiszta likvid működési tőke áll rendelkezésre az elsődleges letétben,” válaszolta Julian a legkisebb habozás nélkül. „Miért kérdezed? Lezárjuk a tervezettnél korábban a Mesa repülőgépipari felvásárlást?”
Marcus gúnyosan előrehajolt, szemeit forgatva. „Pompás kis színházi előadás, komolyan mondom. Melyik olcsó internetes portálon bérelte fel ezt a színészt, hogy felolvassa a maga kis forgatókönyvét, kedvesem? Egy kölcsönzött brit kiejtéstől senki sem válik hirtelen milliárdossá.”
Ariana ügyet sem vetett a megjegyzésre. „Julian, nyisd meg az arizonai kereskedelmi ingatlan- és cégnyilvántartást. Keress rá a Crestmont Luxury Motors nevű vállalkozásra, amely a North Scottsdale Road 8400. szám alatt székel.”
„Tizenöt másodpercet kérek,” felelte a hang.
A bemutatóteremben olyan dermesztő csend támadt, hogy a mennyezeti szellőzőrendszer halk susogása hirtelen úgy hatott, mintha egy sugárhajtómű készülne felszállni a zárt térben.
Daniel zavartan pillantott Arianáról Marcusra, pupillái kitágultak a döbbenettől. Marcus arcán a magabiztos vigyor lassan megkeményedett, a leplezetlen gőg mögött megjelent az első mikroszkopikus méretű, mélyről jövő bizonytalanság.
„Nézze, hölgyem,” sziszegte Marcus, miközben a hangja elveszítette korábbi dallamosságát. „Nem tudom, miféle olcsó közösségi médiás átverést vagy rejtett kamerás videót forgat itt, de ha nem teszi el azonnal azt a telefont, személyesen intézkedem, hogy feljelentsék magánlaksértésért, zsarolásért és szándékos hitelrontásért.”
„Megvannak az adatok,” csendült fel Julian rideg, gépies hangja a kiváló minőségű hangszóróból. „Az anyavállalat a Pendelton Automotive Group LLC. Hetven százalékban Arthur Pendelton magántulajdona, harminc százalékon három csendestárs osztozik. Ők birtokolják az Arden, Belmont és Sovereign luxusmárkák kizárólagos regionális értékesítési jogait. A konkrét telephely ingatlanpiaci értéke: tizennyolcmillió-négyszázezer dollár. A jelenlegi bemutatótermi és raktári járműkészlet auditált értéke: huszonnégymillió-hatszázezer dollár. A márkanevek goodwillje, a szervizszerződések és az egyéb eszközök figyelembevételével a teljes vállalat értéke hozzávetőlegesen ötvenötmillió dollárra tehető.”
Ariana alig észrevehetően bólintott.
„Fogalmazz meg egy azonnali, készpénzes, feltétel nélküli vételi ajánlatot a teljes kereskedésre és minden hozzá tartozó érdekeltségre, kereken ötvennyolcmillió dollár értékben. Utalj át tíz százalék vissza nem térítendő foglalót – pontosan 5,8 millió dollárt – a Pendelton Automotive Group központi letéti számlájára a következő három percen belül. Csatold a személyes digitális garanciámat és a Blake Meridian legfelsőbb szintű intézményi igazolókódját.”
Julian még csak meg sem kérdezte a döntés okát. Pontosan az ilyen villámgyors, megfellebbezhetetlen végrehajtásokért kapta a milliós fizetését.
„A folyamat elindítva. A Pendelton központja Phoenix északi részén található. Az összeg kevesebb mint kilencven másodperc múlva megjelenik a számlájukon. Szükséged van még valamire?”
„Igen,” mondta Ariana, és tekintetével úgy szegezte Marcust a hideg márványpadlóhoz, mint egy ritka rovart a parafatáblához. „Hívd fel Arthur Pendelton közvetlen mobilját. Közöld vele, hogy az új tulajdonos éppen itt áll a scottsdale-i szalonjában, és haladéktalanul meg kívánja beszélni a személyi állomány teljes átszervezését.”
Azzal bontotta a vonalat.
Súlyos, néma csend borult a Crestmont Luxury Motors csillogó termeire.
Marcus Hale ott állt megbénulva, karjai félig még összefonva a mellkasán. A lekezelő, büszke mosoly groteszk, merev grimaszba torzult az arcán. Lenézett a nő megkopott vászoncipőjére, a viseltes pulóverére, majd a kezében pihenő matt fekete készülékre.
„Maga… maga teljesen megőrült,” préselte ki végül Marcus a szavakat, ám a hangjából teljesen kiveszett a korábbi fensőbbség, a mondat vége pedig megalázóan elcsuklott. „Elment a józan esze? Azt hiszi, hogy Arthur Pendelton felveszi a telefont holmi névtelen bolondoknak? Azt hiszi, hogy egy ötvennyolcmillió dolláros konzorcium gazdát cserél csak azért, mert egy koldusnak öltözött nő kitalált egy fantomátutalást a semmiből?”
„Várjunk még két percet, Marcus,” válaszolta Ariana halkan, szinte suttogva. Komótosan odalépett a méregdrága Arden V12 Coupe mellé, és csípőjét kényelmesen nekidöntötte a kézzel polírozott, mélykék sárvédőnek. „Nézzük meg, kinek a telefonja csörren meg először.”
