Épp le akartam állítani a telefont, amikor megjelent egy újabb értesítés.
Ez egy ismeretlen számból jött.
Mrs.
Whitmore, itt Thomas Bennett, ügyvéd.
Segítettem Haroldot a családi alapítványban.
Azonnal beszélnem kell Önnel a lakóhelyed tulajdonjogáról.
Kérlek, ne beszélj a dokumentumokról Gavinnal vagy Sloane-nel, amíg nem beszélünk.
Felültem egyenesen.
Thomas Bennett.
Emlékeztem rá.
Egy óvatos, komoly férfi ezüsthajjal, aki évtizedeken át intézte Harold üzleti ügyeit.
A férjem temetése óta nem beszéltem vele.
A telefonom csörgött.
Azonnal válaszoltam.
“Thomas?”
“Elaine, hála az égnek.”
Hangja feszültnek tűnt.
“Mi történt?”
“Mielőtt elmagyaráznám, kérdeznem kell valamit.
Egyedül vagy?”
“Igen.”
“És te vagy valahol olyan helyen, ahol Gavin nem tud elérni?”
Az ujjaim szorosabban szorították a telefont.
“Thomas, megijesztesz.”
“Ma reggel automatikus értesítést kaptam a Whitmore ingatlan elleni beadványról.
Amikor átnéztem a feljegyzéseket, eltéréseket találtam.”
“Milyen ellentmondások?”
Élesen kifújta a levegőt.
“Elaine, a tavaly rögzített dokumentum nem az volt, amit Harold alá akart írni.”
A szívem hevesen vert.
“Mit beszélsz?”
“Van egy aláírási oldal a ház átruházásáról szóló okirathoz csatolva.
De Harold aktájában lévő birtoktervezési utasítások egészen mást mondanak.”
A tavat bámultam.
A napfény hirtelen túl fényesnek tűnt.
Thomas folytatta.
“Azt szeretném, ha figyelmesen hallgass meg.
Találtam egy újonnan alakult céget is, amely fizetéseket fogad a számláidról.”
“H.W.
Ingatlankezelés?”
Elhallgatott.
“Elaine,” mondta lassan, “honnan tudtad ezt a nevet?”
“Tegnap este három áthelyezett személyt találtam.”
“Három?”
“Igen.
Négyezerhétszázötven dollár darabonként.”
Néhány másodpercig nem szólt semmit.
Aztán hallottam, hogy papírok mozognak.
“Thomas?”
A hangja elhalkult.
“Van még valami.”
“Mi?”
“A céget Harold hagyatékához kapcsolódó igazolványokon alapították.”
Éreztem, ahogy a vér kifolyik az arcomról.
“Ez lehetetlen.
Harold hat éve halt meg.”
“Tudom.”
“Akkor ki alkotta?”
Thomas megállt.
És amikor végül válaszolt, a szavai miatt a kávéscsészem félig megfagyott az ajkaimhoz.
“Elaine, az állami bevallás szerint a cég engedélyezését nem Gavin volt.”
Összeszorult a torkom.
“Akkor ki volt az?”
Éles zaj hallatszott a hívás mellett.
“Thomas?”
Gyorsan megszólalt.
“Valaki más próbálja átvenni az irányítást a ház felett.
És ha a dokumentumok, amiket nálam tartok, valódiak—”
Megállt.
Aztán, egy olyan hangon, amit még soha nem hallottam tőle, suttogta:
“Elaine, a férjed eredeti bizalmi aktája megnyílt.
Valaki felfedezte azt a biztosítékot, amit Harold elrendelt, hogy soha ne áruljam el, hacsak a családod nem próbál eltávolítani abból a házból.”
“Milyen ellátás?”
Thomas vett egy mély levegőt.
“Arról, ami Gavin teljes igényét összeomlaszthatja a birtokra.”
Aztán a hívás elhallgatott.
← Előző rész Ez az első rész
