Vivian a pulthoz lépett, előhúzott háromszáz dollár készpénzt a zsebéből, és simán kiterítette a kopott laminált felületre.

– Merre tart, uram? – kérdezte halk, a vihartól rekedtes, ám rendíthetetlenül stabil hangon.

A kamionos végigmérte a csuromvizes viharkabátot, a nő sápadt, arisztokratikusan tiszta vonásait, valamint a sötét szempárban megülő csendes, megtörhetetlen nyugalmat.

– Délnek, hölgyem – felelte a sofőr, hunyorogva a zsíros üvegen át. – Hajnalra átlépem a pennsylvaniai határt. Megállok Pittsburghben átrakodni a rakományt, aztán egyenesen végig a gerinc mentén Nyugat-Virginiába.

Vivian felkapta viseltes vászontáskáját.

– Pittsburghbe megyek – mondta.

A történet további részleteiért, Vivian titkos új életéért és Lorenzo késői, kétségbeesett hajszájáért kattints az alábbi linkre a folytatás elolvasásához:

Kattints ide a teljes regény és a következő fejezetek elolvasásához!