Uncategorized
A vezérigazgatóm valóban felnevetett, amikor a felmondólevelemet a cég makulátlanra polírozott, masszív mahagóni konferenciaasztalára csúsztattam. A nevetése nem volt sem meglepett, sem ideges; az a fajta gúnyos, mélyről jövő kacaj volt, amely arról árulkodott, hogy meg van győződve a saját teljhatalmáról, és szentül hiszi, hogy csupán egy üres, kétségbeesett blöffel próbálkozom. Azt hitte, a sarokba szorított, és én csak kapálózom. Tévedett. Hatalmasat tévedett.
Tíz perccel ezelőtt, a seattle-i irodám csendjében a bérszámfejtési osztály egy hideg, automatizált e-mailben erősítette meg azt, amit a bankszámlakivonatom már megmutatott: a munkaszerződésemben feketén-fehéren rögzített, betonbiztosnak hitt 2,4 millió…