Uncategorized
A bostoni kikötőre néző, elegáns, gyertyafényes étteremben, ahol a kristálypoharak tompa koccanása és a háttérben meghúzódó, diszkrét vonósnégyes dallamai adták meg szüleim házassági évfordulójának aláfestését, a levegő hirtelen megfagyott. Húgom, Caroline Vale, hanyag eleganciával pörgette ujjai között a méregdrága, testes burgundi bort rejtő poharát, majd egy félmosoly kíséretében, amelyből sütött a leereszkedő sajnálat, feltette a kérdést, miután anyánk, Evelyn a munkám felől érdeklődött: „Még mindig azt a kis számítógépes dolgot csinálod?” Apám, Graham, bátorítóan, de kissé feszengve mosolygott a megjegyzés hallatán
A nevem Natalie Vale, és abban a pillanatban a gyomrom rándulásából pontosan felidéztem, mennyire fájt régen ez a bizonyos, lesajnáló mondat. Hosszú és rögös út vezetett idáig. Amikor Caroline-t felvették…
