Uncategorized

2 | Negyven mérföldre északra Beckett korábban számtalanszor elképzelte már, milyen érzés lehet elveszíteni mindent: embereket, temérdek pénzt, stratégiai fontosságú kikötőket és a nehezen megszerzett hatalmat. Még saját temetésének komor, eső áztatta képe is megfordult olykor a fejében a sötétebb éjszakákon.

Azt azonban soha, egyetlen röpke pillanatra sem engedte meg magának,hogy feltételezze: Laurel egyszer csak eltűnik, ráadásul anélkül, hogy engedélyt kérne tőle. Talán azért, mert a férfi végzetesen összetévesztette azt a…
Uncategorized

2 | Egy ház hét új hanggal Négy hosszú, kísértetiesen néma hónap után először fordult elő, hogy Elijah Thornton viharvert, évszázados gerendákból épült parasztházának éjszakai atmoszféráját nem a süketítő csend uralta.

A robusztus, öntöttvas tűzhely melegétől gőzölgő, sárba ragadt, apró nedves csizmák katonás, mégis bizonytalanul görbe sorban sorakoztak a parázsló rönkök mellett. A masszív tölgyfa székek lábai élesen, mégis valahogy bátortalanul…
Uncategorized

A kórházban az orvosok semmi komolyabb elváltozást nem találtak Vanessa térdén. Ezt persze csak jóval később tudtam meg, utólag, amikor az események láncolata már rég visszafordíthatatlan mederbe terelődött. Akkor, abban a végzetes pillanatban, mindössze annyi tudatosult bennem kíméletlen élességgel, hogy a férjem karjában egy másik nővel viharzott ki az elegáns jótékonysági bál termeiből, hátrahagyva a suttogó tömeget, míg tőlem csupán annyit vártak el: maradjak veszteg, viselkedjem méltóságteljesen, és őrizzem meg a látszatot.

2 | Két bőrönd és egy karikagyűrű Richard felajánlotta, hogy a saját sofőrje fuvarozzon haza. A bálterem melletti elszigetelt, csendes folyosón ácsorogtunk, ahol a zene ritmusa és az estély zaja…
Uncategorized

2 | Két rózsaszín vonal és egy búcsú

Olyan precizitással terveztem meg a menekülésemet, mint egy nő, aki túl sokáig élt olyan emberek között, akik a meglepetést fenyegetésként kezelték. Az ügyvédem neve Evelyn Hart volt, egy éles szemű…
Uncategorized

1. fejezet: A POFON, AMI VÉGET VETETT A HÉT ÉV

HALLGATÁSÁNAK, M011 1. RÉSZ: AZ ÉJSZAKA, AMIKOR A CSALÁDOM ELDOBOTT Anyám keze olyan erősen ütötte az arcomat, hogy a gyémántfülbevalóm átrepült a privát étkezőn, és egy fehér rózsákkal borított asztal…